A következőkben a Barangoló család bejegyzéseit tesszük közzé, akik fenntartható módon, turistaként járják a Nyugat-Dunántúlt. Megosztják velünk tapasztalataikat, élményeiket, jó tanácsokkal látnak el minket.
Tudtátok, hogy Sopron város területének több mint fele műemléki védettséget élvez? Ezzel a ténnyel arányaiban első az országban. Számomra csak akkor vált világossá, hogy mindez fizikai valóságában mit is jelent, mikor vasárnap a mise után nekiindultunk, hogy felfedezzük a belvárost.
 |
| Hangulat misére menet. |
 |
| Fodrászüzlet kirakata a Várkerületben. |
 |
| Hopp, egy római kori út Scrabantia városából! |
A vasárnapi szentmisén a Kecsketemplomban vettünk részt. Innen tényleg szó szerint egy lépés a Belváros, hiszen annak szívében, a Fő téren található. A Kecsketemplom 9.00-es miséje korán kelő családunknak nagyon megfelelt mind helyben, mind időpontban, de annyit azért elmondanék a helyet nem ismerő famíliáknak, hogy az egyenként lehajtható ülőkék igen nagy kísértést jelentettek a gyerekeinknek az egész mise ideje alatt... :) A Kecsketemplom hangulatáról, művészettörténeti és történelmi érdekességeiről most nem írok hosszabban, hisz ezek az információk az útikönyvekben is oldalakat töltenek meg.
 |
| Mindjárt kezdődik a szentmise! |
 |
| Ott a kecske, látjátok? |
 |
| Amikor a gótika keveredik a barokk burjánzással és a modern átgondoltsággal. Kecsketemplom belülről. |
Mert EZ az a hely, ahová KELL az útikönyv. Anélkül csak nézel bután, és a város, amely mesélni tudna, akarna neked, nem fog. Itt rántottam elő könyvtári szerzeményeimet, és magyaráztam a családnak néhány érdekességet - de tényleg csak keveset. Nagyon fújt a szél, és a gyerekek kezdtek bepörögni. Ebben a pillanatban állt elénk a városnéző kisvonat, és nekünk felcsillant a szemünk. A gyerekek azonnal bele akartak ülni, s mi, akik máskor elutasítjuk e remek ajánlatot, a nagy szélben, épp szűkre szabott délelőttünk időbeosztásán sakkozgatva azonnal jegyet váltottunk. E kisvonat ugyanis tényleg végigmegy a főbb látnivalókon, és még "beszél" is, ami szintén nem egy utolsó szempont, ha az ember nem ismeri a várost.
 |
| Lackner Kristóf polihisztor polgármester házán is látszik, hogy nem mai darab. Rétegek a rétegek mögött. |
Sok helyen megálltunk, ezekről az épületekről még többet megtudtunk. Bár a kisvonat magnós bemondó nénije nagyon sok érdekességet osztott meg hallgatóival, az információtömeg még így is soknak bizonyult ahhoz, hogy mindent megjegyezzek. A kis kör kb. fél órás volt, utána felmentünk a Tűztoronyba.
 |
| Ezzel mentünk egy kört. Jó volt. |
 |
| Az érdekességek szóban is elhangzottak. |
 |
| Errefelé gyalog nem lett volna időnk elsétálni, de így láthattuk. |
A Tűztorony néhány éve teljes megújuláson esett át. A lenti látogatótér egy modern térrel bővült (ajándékbolt és kávézó is kapott helyet), valamint új képes installációk kerültek ki a falakra a följebbi emeleteken.
Fent egyre jobban fújt a szél. Az ajtót kívülről szó szerint döngette. Kinyissuk, ne nyissuk ki? Ha már itt vagyunk, kimegyünk! A hihetetlen erejű szél szétcibálta a hajunkat, de a lelkesedésünket nem tudta. A kilátás fergeteges, és persze rögtön kiszúrtuk a szállodánkat is, nem lehet nem észrevenni, annyira közel van a belvároshoz. A gyerekek meg jó nagyokat kacagtak a szeles helyzeteken.
 |
| Itt épp azt magyarázom a nagyfiamnak, hogy mit jelent a Hűség Városa cím, és miért épp a Hűség Kapuján megyünk át pillanatokon belül. Mit jelent egy ilyen döntés egy városnak? |
 |
| Templomok, tornyok városa. |
 |
| Szépség. |
Tettünk még egy nagyobb sétát a belvárosi utcácskákban, és az volt a tervünk, hogy ezután bemegyünk a Storno-házba. Ám a gyerekek bekattanása miatt ez utóbbi tervünket műemlékvédelmi okokból elvetettük. Még kárt tettek volna valamiben. Máskor is észrevettem már, hogy a szeles időben sajnos van egy ilyen reakció: kisbabaként sokat sírtak, nagyobb gyerekként kezelhetetlenné válik a viselkedésük. Nem volt más hátra, mint elviselni ezt - az utcán - ebédig.
 |
| A Várfalsétány hangulata. |
 |
| Régi, régibb, még régibb. |
 |
| Sétajavaslatok! |
Ebédre az Erhardt Étterem és Panzió várt minket. Néhány lépésre a Várkerülettől, a Balfi út legelején található ez az ódon házba települt, modern konyhát vivő, családias vendéglátására oly büszke étterem. Lehetnek is büszkék rá! Nem csak a személyzet volt rendkívül kedves és türelmes a gyerekeinkkel (is), de olyan helyen foglalták nekünk az asztalt, ahol teljesen elkülönülve, a többi vendéget nem zavarva lehettünk és ehettünk magunkban. Mikor látták, hogy a gyerekek épp elunják a várakozást, megjelentek papírral, színes ceruzával, még alátétet is hozott a kedves pincérhölgy, hogy tudjanak az abroszon rajzolgatni, míg megérkezik a főfogás. Őszintén szólva én a tálalástól és az ízektől egyaránt elájultam, de nem volt ezzel másként a férjem sem.
 |
| Megérkeztünk! |
 |
| Hangulatos bejárat. |
 |
| Ha nem lett volna olyan nagy a szél, a kerthelyiséget választottuk volna. |
 |
| De foglaltak nekünk odabent egy elkülönített asztalt. |
 |
| Hangulatos "kilátás" a kisteremből. |
 |
| A gyerekek várakozás közben rajzolhattak. |
 |
| Férjem ezt a mesteri hagymás rostélyost tüntette el. |
A gyerekek természetesen a desszertet várták a legjobban, hiába mondtuk nekik, hogy a következő programpont a csokikóstolás lesz... Szívből ajánlom ezt az éttermet az igényes ízeket kedvelőknek, legyenek akár Sopron belvárosát röviden megismerni akaró gyalogos turisták, biciklis kirándulók vagy kulturális utazók. Itt biztosan szeretettel, kedvességgel és gazdag ételkínálattal fogják őket várni. (Parkolni a vendégek számára fenntartott, egy utcával feljebb található parkolóudvarban lehet.)
