Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

(Radnóti Miklós)

A magyar költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon. Ebből az alkalomból irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt országszerte. A magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni nyelvünket, kultúránkat és történelmünket.
A magyar Költészet Napján a legtöbb embernek a klasszikusok jutnak eszébe. Vagyis Kölcseytől körülbelül a Nyugat nemzedékéig. De ne feledkezzünk meg Balassiról, Berzsenyiről és a kortárs költőkről sem. Elképzelhető, hogy manapság már nem annyira divatos verseket hallgatni vagy olvasni, de ettől függetlenül végtelenül fontos, hogy megismerjük kulturális örökségünket.

A Nyugat- Dunántúli Régió mindhárom megyéje számos kiemelkedő költővel büszkélkedhet, értékes lírai művek születtek e vidéken. Gondoljunk csak Berzsenyi Dániel nagy költőnkre, aki Egyházashetyén született, Sopronban is járt iskolába, de egy ideig Vas-megyében található Sömjén lakott feleségével Dukai Takách Zsuzsannával. Petőfi Sándor katonáskodott Sopronban. Radnóti Miklós, Győr közelében lévő Abdán vesztette életét. Kétszázötven éve, 1754. augusztus 31-én született a Zala megyei Dióskálon Virág Benedek tanár, költő, műfordító, történetíró, a magyar ódaköltészet első mestere. A régióban nagy költőink jelenlétét számos emléktábla, múzeum és emlékhely őrzi, melyeket érdemes felkeresni.