Hogy mitől „marha” valami, ami nagyon jó, azt eddig kevéssé értettem. Ám amióta a szürkemarha a Fertő-part legelőiről bekerült a Fertő-menti éttermek és kolbásztöltők asztalára, kezd tisztulni a kép. De nézzük csak sorjában!
A Fertő-part képétől elválaszthatatlan a békésen legelő szürkemarha csorda, a jószágok története messze a háború előtti időkre nyúlik vissza. A Fertő-tájon a második világégést megelőzően még jelentős számban tartották a magyar szürke szarvasmarhát. A fajtaváltás, a nyugati marhafajtákkal történő átkeresztezés ekkor még nem szorította ki teljesen a középkor óta keresett, akkor még piacképes magyar marhát. Nevezetes volt a Herceg Esterházy Uradalom „magyar gulyája” ahol az ún. Esterházy igás típust - munkabíró, edzett igásökrök - tenyésztették ki és az ehhez szükséges tenyészállatokat tartották. A ’20-30-as években még a Fertő délkeleti részén „Mexikó-pusztán” (ma Fertőújlak) legelt és telelt a „szőke”, vagy „szilaj marha”. Később, tartásuk és maga a külterjes tartásmód fokozatosan hanyatlani kezdett és az ’50-’60-as évekre szinte teljesen eltűntek az állatállományok a környékről, sőt a Dunántúlról is. Az egykoron legeltetett, pusztai füves élőhelyek megsínylették ezt a változást.
Fordulat akkor következett be, amikor 1991-ben létrehozták Fertő-tavi Nemzeti Park néven hazánk ötödik nemzeti parkját. Minthogy a Nemzeti Park Igazgatóság fő feladata a táj és a természetes élőhelyek megőrzése, így szükségessé vált, hogy az élőhelyrekonstrukciók kialakítása mellett, a gyepek esetében, újra régi magyar haszonállatainkat - bivaly, szürkemarha, racka - vonják be „segítségként”. Az első szürkemarha üszők és tehenek 1992-ben érkeztek a nemzeti parkhoz. Létszámuk fokozatosan gyarapodott így mára a nemzeti park gulyája 1300 egyedet számlál. Az állatok egész évben a fertőmelléki és hanyi legelőkön tartózkodnak, területváltó, külterjes tartásban. A szaporulat egy része adja a nemzeti park hústermékeinek alapanyagát is.
A védett gyepeken gyarapodó jószág húsa rendkívül ízletes, a belőle készített termékek bizony keresettek. Ilyenek a Magyar Szürkemarha Szalámi több ízesítésben is, vagy a pácolt-füstölt húsrészek: marha hátszín, bélszín és fehérpecsenye. Ezek a húskészítmények egyediek, adalékanyagtól mentesek, SMS-kóddal biztosított rendszerben készülnek, azaz végig kísérhető a gyártás a legelőtől a késztermékig. A Fertő-menti vendéglátóhelyeken sokféle szürkemarha finomságot rendelhetünk: az egyszerűbb pörkölttől vagy gulyástól egészen a kifinomult hát- vagy bélszínig. Ha megkóstoljuk ezeket a fenséges ételeket, megértjük, mitől is „marha” a nagyon jó!
