A következőkben a Barangoló család bejegyzéseit tesszük közzé, akik fenntartható módon, turistaként járják a Nyugat-Dunántúlt. Megosztják velünk tapasztalataikat, élményeiket, jó tanácsokkal látnak el minket.
Aki azt gondolja, hogy Szalafő csak egy a néhány őrségi falu közül véleményem szerint téved. Mert Szalafő sokkal, de sokkal több ennél. Szalafő számomra megtestesíti és összefoglalja mindazt, amit az Őrség kínál. Gyönyörű szerek a dombokon, tipikus helyi termelők minden szeren, tanösvények kanyarognak a szerek között, vendégházak várják a túrázókat a portákon, és fogadók, éttermek hívogatnak, melyek az őrségi gasztronómia finomságait kínálják. Az őserdő Szalafő határában kezdődik, szürkemarhák legelgetnek a másik irányban... És egyébként Pityerszer is Szalafő település része.
Tanösvény
Mikor két évvel ezelőtt az Őrségben jártunk, Őriszentpéter-Keserűszeren volt a szállásunk. Egyik első programként szemeltük ki a Szala-menti tanösvényt, mely egy kellemes kis túrával visz át Szalafőre. Így egy séta alatt érinthettük a Szala-patak hídjait, a környező dombocskákat, a szalafői játszóteret és a Jégveremnél lyukadtunk ki. A gyerekekkel az tűnt praktikus megoldásnak, hogy férjem indulás előtt elvitte az autót Szalafőre (tudtuk, hogy visszafelé nem fogják már bírni a gyaloglást, ami oda-vissza 8 km lett volna), és elindult velünk szemben a tanösvényen. Én pedig a három gyerekkel Keserűszerről indultam a Szala-patak mentén, de mivel férjem egyedül jött szembe, nagy öles léptekkel, félútnál már jóval korábban találkoztunk, és tehettük meg a túra nagy részét együtt.
 |
| Két éve a Szala-menti tanösvény egyik kedves hídján. |
 |
| Szalafői játszótér és focipálya. |
A környéken más tanösvények között is válogathattok, érdemes az Őrségi Nemzeti Park ilyen témájú kiadványát beszerezni!
Helyi termelők
Szintén fontosnak tartottuk megmutatni a gyerekeknek már két évvel ezelőtt is, hogy milyen egy városból kiköltözött, teljesen falusi termelői életmódra berendezkedett család portája. Ezért mentünk el a Ferencz Portára, ami a Csörgőszeri elágazással pont szemben található. Itt vásároltunk kecskesajtot és beszélgettünk a család egyik nagylányával, a szülők sajnos nem voltak otthon. A Ferencz Porta vendégszállásként is működik, sógornőmék minden évben töltenek itt néhány napot társasággal, valamint van itt egy geoláda.
Idén pedig a Magyar Turizmus Zrt. a Batha Portára jelentett be minket olajok kóstolására, olajütésre. Ez nem csak azért szolgált nagy örömünkre, mert már régen szerettünk volna eljutni egy igazi olajütőbe, hanem azért is, mert az OMÉK-on megismertük Batháékat személyesen - ők is kiállították és bemutatták termékeiket. Erről a látogatásról a következő bejegyzésben fogok beszámolni.
Fogadó
Az Őrszem Fogadóban vártak minket ebéddel idei első őrségi napunkon: a Lápok Háza és Pityerszer között jártunk itt időben. Ami két évvel ezelőtt már feltűnt nekünk: van napi menü, és bizony a helyiek autójával gyakorlatilag hétköznap is megtelik a parkoló! Ami elég árulkodó a hely minőségét illetően. És tényleg, idén sem csalódtunk. Itt olyan, de olyan sütőtöklevest ettünk, hogy a tíz ujjunkat megnyaltuk utána, a dödölleadagom pedig akkora lett, hogy a nap hátralévő részére teljesen eltelített (az őrségi ember megvetette azokat az "úrias" ételeket, melyek nem voltak telítőek). Ahogy láttam, a szomszéd asztalnál is sápítoztak a városról jött turisták, mikor meglátták, mennyi minden van a tányéron. Szerencsére lehet élni az elcsomagolás lehetőségével. A kis udvaron egy pici játszótéren szaladgálhatnak, hintázhatnak a vendég gyerekek, míg készül az étel. A fogadóban az emeleten lehet megszállni. Számomra öröm volt felfedezni, hogy ugyanaz a kedves, mosolygós hölgy állt idén is a pult mögött, mint két éve.
 |
| Kis játszótér! |
 |
| Hangulatos terasz. |
 |
| Megjött a leves, de még gyorsan befejezem a képeslapot. |
 |
| Egy tál dödölle! |
