A következő top 5 összeállításunkat azok figyelmébe ajánlom, akik szeretik a titkos, kalandos történeteket, a szövevényes viszonzatlan szerelmes szálakat, csodákat, csavaros észjárással ügyesen megoldott feladatokat. Régiónkban számos legenda maradt fenn, amely egy kis ízelítőt ad a letűnt korok hangulatából.
- Hany Istók legendája
A legenda úgy tartja réges- régen egyszer a kapuvári halászok a Hanyban egy ruhátlan gyereket fogtak ki a Király tóból, akinek testét halpikkelyek fedték. Félig ember volt, félig hal, ujjai közt úszóhártya feszült. Főtt ételt nem evett, csak békákat, kígyókat. Bevitték a várba, és mivel nem tudták keresztény ember-e, hát megkeresztelték és a Hany István (Istók) nevet kapta, maga a tiszttartó lett a keresztapja. Félt az emberektől, ha a közelébe mentek rúgott, harapott, legszívesebben a vár sötét folyosóin bujkált, vagy a várat körülvevő vizesárokban úszkált. Ahogy telt az idő, növekedett, megszelídült, hozzászokott az emberek társaságához, tűrte, hogy ruhát adjanak rá, elfogyasztotta a főtt ételt is. Kisebb munkákat elvégzett a konyhán, iskolába is beíratták. Legénykorán beleszeretett a tiszttartó lányába, Piroskába, és bizony igencsak bánkódni kezdett, mikor a lány másnak adta a kezét. Javában állt a lakodalom, a vigasság, amikor Hany Istók is beállított a lakodalmasokhoz és egy kendővel letakart tálat helyezett az asztalra. Amikor a vendégek kíváncsiskodva felemelték a kendőt, a násznép nagy riadalmára a tálból békék ugrottak ki, kígyók másztak elő. Ekkor a hajdúk megfogták Hany Istókot, jól elverték, aki eztán bánatában beleugrott a Rábába és örökre eltűnt.
kép forrása : www.kapuvar.hu
- A vaskakas története
Győr ismert szimbólumát, a vaskakast a törökök a város elfoglalásakor, 1594-ben állították széljelzőként a Dunakapu térre. A megszálló seregek vezetője hitt abban, hogy a vár bevehetetlen és büszkén azt jósolta: Győr akkor lesz ismét keresztény kézen, ha a vaskakas elkezd kukorékolni, és az alatta lévő félhold teliholddá változik.
Négy évvel később aztán, amikor a vár visszavételére vonuló magyar sereg elérte a Fejérvári Kaput, egy bátor huszár felmászott a vaskakashoz, és az éj leple alatt ott várakozott egészen napfelkeltéig. A hajnali derengésben akkor trombitájával utánozta a kakaskukorékolást, és mivel a felkelő nap sugaraiban a félhold teliholdként pompázott, a törökök azt hitték, hogy a jóslat beteljesedett, istenük a magyarok pártjára állt. A nagy pánikban felrobbantották a lőporos hordókat, megpecsételve ezzel a csata sorsát.
kép forrása: Tourinform Győr
- Peruska Mária legendája
A Horvátzsidányt körülölelő erdőben – ott, ahol Kőszeg, Horvátzsidány, Kiszsidány és Peresznye határai futnak össze -, van egy terület, melyet Peruska Máriának hívnak.1866-ban a peresznyei gróf fia, gróf Berchtold Lipót – aki az I. világháborúban az Osztrák – Magyar Monarchia külügyminiszteri posztját töltötte be – édesapjával vadászaton vett részt a tömördi erdőben a Mária-képtől úgy körülbelül három kilométerre. Az akkor mindössze három esztendős grófi sarj elveszett az erdőben. Ment, mendegélt, kereste a hazavezető utat, de helyette a Mária-képet találta, amely egy tölgyfán függött. A gróf emberei folyamatosan keresték az elveszett gyermeket, de csak nem találták. Az uraság már 100 aranyat ígért annak, aki rátalál kisfiára. A keresésnek még mindig nem volt eredménye. Az apa nagyon szomorú volt, hogy nem láthatja már többé gyermekét. Harmadnap elindult ő is a keresésére, de neki sem sikerült a gyermek nyomára jutni. A negyedik napon megtörtént a csoda! Meglátta kisfiát a Mária-képnél. A gyermek egészséges volt, valami vagy valaki megóvta minden veszedelemtől. Az apa nagyon megörült, hogy megtalálta elveszettnek hitt kisfiát, megölelte, megcsókolta őt. Ettől a naptól kezdve a hála jeleként a Peruska Mária egyedülálló búcsújáróhely lett a gróf és családja számára. Ugyanebben az évben az uraság kihirdette, hogy ettől kezdve minden évben a gyermek megtalálásának napján hálaadó szentmise „szolgáltassék”. Minden évben összegyűlnek itt a vadászok, erdészek, tűzoltók, a honvédség képviselői, a fiatalok, illetve a Szűzanya hívei, tisztelői.
kép forrása: http://gyor.egyhazmegye.hu
- A pannonhalmi okos szamár története
Az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején hatalmas építkezések kezdődtek el Pannonhalmán. Ekkor történt a könyvtár és a torony építése, amihez persze sok iparos és az őket kiszolgáló személyzet kellett. Ezen kívül pedig szükség volt még sok vízre, ami a várban akkoriban még nem volt.
Itt kezdődik a Pannonhalmi okos szamár története, amit még az 1950-es években is úgy meséltek az öregek, mintha maguk is látták volna, illetve a Magyar anekdota c. könyvben is megjelent.
Szentmárton faluból akkoriban szamárkaravánokon hordták fel a vizet az apátságba. Egy szamár egyszerre két puttonyt cipelt. A kútnál mindig egy csoportba terelték azokat a szamarakat, amelyeknek a puttonyát már megtöltötték. Az okos szamár látva, hogy mi történik az üres puttonyosok csoportjában szép csendesen mindig átsétált a teli puttonyosok csoportjába. Így mindig, üres puttonyokkal mászta meg a meredek emelkedőt az apátságig. Fönt persze szintén gondoskodott róla, hogy a turpisság ne derüljön ki. A puttonyok kiürítése szintén csoportokban történt. Az üres puttonyos szamarakat elkülönítették a többiektől. A furfangos szamár megvárta, míg a két csoport körülbelül egyforma lett és akkor éppolyan óvatosan, mint lent átosont a kiürített puttonyúak csoportjába. A csacsi olyan ügyesen csinálta a csalást, hogy a hajtók csak arról jöttek rá a turpisságra, hogy a puttonya teljesen szétszáradt víz hiányában. A furfangnak és az okos szamárnak aztán hamar híre ment. Nemsokára nemcsak a monostor szerzetesei, de még a környékből is idejártak, hogy megnézzék a szamár furfangos manipulációját. Egy alkalommal Kazinczy Ferenc is mulatva szemlélte a jelenetet, mikor Guzmics Izidorral járt Pannonhalmán.
- Kósa Annus balladája
Kovácsoltvas kerítéssel körülvett kripta és egy csonka márványoszlop hívja fel a figyelmet Kósa Annus sírjára. A módos parasztlány és kedvese 1921. évi szerelmi tragédiájáról ballada is született. A ballada a temetés után keletkezett, szájról szájra szállt, s időről-időre módosult, formálódott. A módos zalabaksai Kósa család felfogadta cselédnek a göntérházi Biró Pál parasztlegényt. Így találkozhatott az Kósa Annussal. A két fiatal hamar egymásba szeretett, s házasságkötésről álmodtak, amit kezdetben a szülők sem elleneztek. Ám időközben meghalt a lány öccse, Gyula, s a tetemes gazdag paraszti vagyonnak egyedüli örököse Kósa Annus lett. Ezután a szülők már jobb módú, gazdagabb férjet szerettek volna egyetlen gyermeküknek. Ám a fiatalok szerelme nem csillapodott, és próbálták megtörni a lány szüleinek ellenállását. Sikertelenül. Ekkor úgy gondolták, hogy nem maradt számukra más választás, mint az öngyilkosság: Biró Pál előbb szerelmét, majd magát lőtte agyon. A szerelmeseket egymás mellé temették, majd később a lányt a szülők felszedették és öccse mellé helyeztették.
kép forrás: Tourinform Lenti
