Komolyan, borongón, de szeretettel telve, büszkén gondolunk Radnóti Miklósra, ki a nehéz pillanatokban is hazáját őszintén szeretve tudott írni. Magunknak érezzük műveit, életszerűségével és tiszta érzéseivel átéljük verseit. Tudjuk miről szólnak versei, mindenkinek megvan a köve, a saját és egyedi köve, melyre ráléptünk az iskolába menvén, hogy ne feleljünk aznap, mely messziről, fentről nem is látható. A bakter vagy az utcán hempergő házőrző pedig kedvességgel tölti meg szívünket.
Radnóti Miklósra emlékezzünk halálának 70. évfordulóján, november 9-én, legyünk büszkék bátorságára és látásmódjára, őrizzük a csodát, melyet verseivel ad nekünk. A Győr melletti Abdán járva keressük fel a Radnóti Miklós emlékhelyet, az évforduló kapcsán felújított szobor őrzi a híres költő emlékét, ahol utolsó útján örökre megpihent. Az abdai Radnóti- emlékhelynél, a Rábca töltése mentén biztosan eszünkbe fog jutni e pár sor:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Fotó: MTI/ Krizsán Csaba