Ki ne ismerné az igazságos Mátyásról szóló meséket. Nos az egyik ilyen igen tanulságos történet szerint Mátyás király hordta a köles zsákot. A mese végére, ahogyan ez lenni szokott, az igazságos király ítélete alapján a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a büntetését. No de itt nem is ez a lényeg kivételesen, hanem a köles….amit már Mátyás király udvarában is fogyasztottak, hiszen a magyarság legrégebben ismert kenyérértékű kása növénye a köles, melynek első említése már 1138-ban történt. A rövid, 80-120 nap tenyészidejű, egyenetlenül érő gabonanövény kalászait szakaszosan aratták, nehogy kiperegjen a szem. Magját hántolni kellett, melyet összezúzva elsősorban kásaételként fogyasztottak. A Nyugat-Dunántúlon, az Őrségben a legősibb táplálékot jelentették a kása ételek. A zúzott gabona magvakból- kölesből, hajdinából, kukoricából- sós vízbe főzött, zsírba fullasztott hagymával bőven megöntözött, borssal fűszerezett, dinsztölt kása néven ismert ételféleséget a legrégibb időktől fogyasztották főételként. Az őrségi parasztgazdságok nagyméretű farkasfogas díszű, kölestörő mozsarai e munkafolyamat mindennapi gyakorlatáról árulkodnak. Az egy fából égetéssel vájt mozsarakhoz nagyméretű faragott törők tartoztak. A hántolást és szelelést nők végezték. Kedvelt étel volt a kölesmálé, a már említett köleskása, a ludaskása, a kitolókása.
A köles napjainkban reneszánszát éli, ismét felfedezték a háziasszonyok, hiszen gazdagabb tápértékben, mint a többi gabonaféle, és emellett még számtalan pozitív élettani hatása is van, és egyszerűen szólva finom…nem véletlenül került igazságos Mátyás asztalára, a többi fejedelmi étek közé nemes köretként. A kölesről konferenciát is rendeznek, 2013 október 25- én.
Bővebb információ a konferenciáról:
személyesen Dr. Juhász Ágnesnél: Tel: 06-303-432-953